A törpeharcsa Észak-Amerikában őshonos halfaj. Európában a francia és német díszhal-tenyésztők akváriumaiban tűnt fel először 1880-ban, míg hazánkba 1904-ben került Franciaországból és Németországból.
A horgászok körében több köznyelvi elnevezése is kialakult: barna törpeharcsa, kusza harcsa, törpe, törpincs, régi törpe, törpike, törpe zabagép és fiatal egyedeit törpepundrának is nevezik. Eredeti élőhelyén elérheti az 55 centiméteres nagyságot és a 2,8 kilogrammos súlyt. A Magyarországon előforduló törpék méretüket tekintve kisebbek, mint az őshonos formái.
A törpeharcsa zömök, a farokrészen oldalról lapított testű hal. Nagy feje elöl lapos, hátrafelé fokozatosan emelkedik, orra hosszú, a szeme kicsi. Szájában sűrű kefefogazat található. Szája körül található 8 bajuszszál közül 4 a felső, 4 az alsó állkapcson foglal helyet. Hátúszójának elején egy erős, szúrós csonttüske van, úgy mint a mellúszók első sugarán amin szintén hegyes csonttüske található. A kifogott példányokat ezért célszerű kesztyűvel megfogni, hiszen kellemetlen hámsérüléseket tud okozni.
Néhány közhiedelemmel ellentétben ezek nem mérgezők. Bőre pikkelytelen, színe az okkersárgától a barnásfeketéig változó, oldalait szabálytalan foltok tarkítják.
A hazai horgászrekord 1,98 kg-os példány amit 1996-ban fogtak, nagyobb példányoknak a 25-30 cm hosszúak számítanak.
A fekete törpeharcsa oldala ezzel szemben nem foltos, a úszóiban a hártya jóval sötétebb és közvetlenül a farokúszó előtt egy világos harántsáv húzódik.
Szaporodása:
Hároméves korában ívik először többnyire májusban, ekkor a csapat párokra szakad.
A pár jól elrejtett helyen készíti el gödörszerű fészkét. Egy-egy nőstény 1-5 ezer ikrát rak a fészekbe. Az ikraszemek nagyok, 3 mm átmérőjűek. Az ívást követően sok esetben mindkét szülő a fészek körül szorgoskodik, védi a lerakott ikrákat. A kikelő 6 mm-es törpeharcsa lárvák egy hétig még a fészekben maradnak, csak ezután indulnak csoportosan táplálék után. Az ivadék kezdetben zooplanktont fogyaszt, de később fokozatosan mindenevővé válik.
Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat (kedvence az árvaszúnyog lárva) és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. A kifejlett hal az előbbieken kívül megeszi még a halikrát, a békalárvát, a békákat és az apró halakat is.
A család még néhány hétig együtt marad, a szülők terelgetik a csemetéket.
Miután elérik a 4–5 cm-es testnagyságot, már oly mértékben szúrnak, hogy képesek felsebezni a rablóhalak száját, akik emiatt már nem tekintik őket tápláléknak. A törpeharcsák igazi ellenségei, az európai vidra és egyes halevő madarak (pl. a nagy kárókatona).
Ennek is köszönhető, hogy a viszonylag kevés ikra ellenére is rendkívül szapora, gyorsan jelentős állománya alakul ki egy területen. Tavasszal és ősszel a sekélyebb, míg nyáron a mélyebb vízterületeket kedveli. A Tisza-tóban kimondottan kedvező életteret talált magának.
Ahhoz, hogy a 300 grammos tömeget elérje, legalább 4-5 évre van szükség. Az ennél nagyobb példányok hazánkban már ritkák.
Horgászata:
Törpeharcsát nagyon könnyem foghatunk, nem kell hozzá semmi különleges: egy fenekező készség és giliszta. A nagyobb példányok szeretik a halszelet, babahalat, stb. Ez az egyik legegyszerűbb módja a a törpeharcsa horgászatának. Mivel csapatokban jár, ahol egyet fogunk, ott többet is horogra akaszthatunk.
A Törpeharcsa gazdaságilag nem jelentős, bár a húsa nagyon ízletes, szálkátlan és a halpiacon konyhakész állapotban rendkívül keresett. A csapdákkal fogott halak nagy része Olaszországba kerül, ahol igazi csemegeként árusítják.
