A ponty a lassú folyású folyó, illetve lassú áramlású állóvizeket kedveli. A kisebb öblökben, kőrézsűk mentén, torkolatoknál találjuk meg. Magyarországon szinte minden vízben előfordul. A ponty horgászatára egész sor technika alakult ki.
Tavasszal a part menti zónában csipeget, kitűnő erre a part menti nádas, illetve a hínárosok. A nagy nyári melegben a legnehezebb megfogni. Vannak árulkodó jelek, amiről fel lehet ismerni, hogy pontyok tartózkodnak a horgászhelyünkön. Egyik a ponty vízből való kiugrása. A vízfenékről felszálló buboréksor is lehet jele a halnak, a “pontytúrásnak”, amikor a buboréksor egy bizonyos irányba halad.
A nádszálak finom ütemes rezgése is lehet biztató jel. Nagyobb pontyok képesek a nádasokban utakat, járatokat vágni, ide lógatva az úszós készségünket, gyakran szép példányok kerülhetnek horgunkra.
Kapási idők:
Egész évben fogható, még jég alól is.
A napszaknak nincs jelentősége, de az esti, éjjeli illetve a hajnali órák kedvezőbbek.
Érzékeny a frontokra. Hidegfront betörés előtt, mikor az idő fülledt meleg, főleg nyári napokon, a ponty étvágya csökken, miután megérkezett a hűvösebb levegő, a ponty elkezd enni. Melegfront betörés előtt az étvágya visszaesik, kevés táplálékot vesz magához.
Horgászmódszerek:
A klasszikus szerelék az úszós, amelyek közül többfélét lehet alkalmazni.
A hagyományos osztott súlyú szereléket főleg nyílt vízen alkalmazzuk. Így a csali nem éri el a vízfeneket. Több apró ólmot helyezünk el a zsinóron, így kapásnál az úszó vagy elmerül, vagy kiemelkedik, a hal számára szinte észrevétlen.
Hasonlóan súlyozzuk a feltolós szereléket, de itt már hosszú szárú úszóra van szükségünk.
A felfektetős szerelék légyege, hogy a csali a fenéken fekszik a zsinóron lévő súllyal együtt. Kapáskor a ponty felemeli a csalit, így az úszó felfekszik a víz színére.
Fenekező módszerrel a parttól messzebb tanyázó pontyokra és úszós készséggel már el nem érhető helyeken lehet. Folyóvizeken lapos, állóvizeken a gömbölyű ólmot használjunk.
Végólmos szerelék esetén a súlyt a szerelék végére tesszük.
Csúszó ólmos módszernél a hosszirányban átfúrt ólom a zsinóron szabadon fut, így a hal mikor felveszi a csalit akkor csak egy idő után érez ellenállást.
Etetőkosaras szereléket akkor alkalmazzunk, amikor etetőanyagot is akarunk juttatni a csali mellé. Az etetőkosár egy bordázott, belül üreges vagy drótból, vagy kemény műanyagból készült eszköz. Ebbe lehet belegyúrni az etetőanyagot, ami a vízbeérés után, kimosódik. Az etetőkosár is lehet csúszó, illetve végszerelék.
A bojlis módszer az utóbbi időben terjedt el. A bojli szó valójában tésztát jelent. Ez akár házilag is elkészíthető.
A golyón átfűzünk egy zsinórt, vagy bojlitüskét amit a horog szárára, vagy az öblébe rögzítünk. (a módszerekről itt olvashatsz)
A felszerelés:
A bot legyen 3-3,5 m hosszú, úszós horgászatnál lehet egy kicsit hosszabb is. Dobósúlya úszózásnál 40-80 g, fenekezésnél, 60-150 g. Az orsó elsősorban peremorsó 40-70-es zsinórkapacitású. A zsinór vastagsága, tavasszal finomabb kapások idején 0.25-ösnél ne legyen vastagabb, nyáron ahol nagyobb példányok vannak elegendő a 0.35 átmérőjű zsinór. Előke alkalmazása mindig célszerű, vékonyabb legyen mint a főzsinór.
Horogból válasszunk minőséget magasabb áron, nehogy az orrunk előtt törjön el életünk legnagyobb fogása idején. Növényi eredetű csaliknál a nagy öblű, élő csaliknál a kis öblű hosszú szárú horgot használjunk.
A horogpróba menete: egy parafa dugóba beleszúrjuk a horoghegyet és elkezdjük húzni. Ha elpattan a horog akkor túl kemény, ha kihajlik akkor túl lágy. Egyik sem jó. Akkor jó a horog, ha a dugóba beleszúrva enyhe feszítésre rugalmasan válaszol.
Csalik:
A ponty étlapja elég változatos. Tavasszal, ősszel inkább állati eredetű csalit alkalmazzunk, (giliszta, a lótetű, csonticsokor). Növényi eredetű csalikat főleg tavasz végén és nyáron használjunk, (kukorica többféle ízben és keménységben).
Másik kedvelt csali a kifli csücske, amit pár napra egy nejlon zacskóba téve megpuhítunk és bele szújuk a horgot, Csalizhatunk puffasztott rizzsel, főtt sárgarépával a már említett tésztacsalik is igen eredményesek.
Az etetés fontos a pontyhorgászatban. A halak általában megjegyzik, hogy hol találtak táplálékot és visszajárnak oda. Ez fokozottan igaz a bojlis horgászatra, mert a csalihoz hozzá kell szoktatni a pontyot, a vízben nem igen talál ilyen táplálékot. A csalikat lehet színezni. Főleg ott válhat be, ahol túlhorgásszák a vizet, és a pontyok bizalmatlanná válnak a hagyományos színű csalikkal szemben.
Fárasztás, kiemelés
A pontyok kemény harcosok, még az utolsó pillanatban is meglephetik a horgászt.
Jellemző a hosszú egyenletes kirohanás, ha nincs elég zsinórunk bajba kerülhetünk. Ha a ponty fárad, lassan körözni kezd, ilyenkor a fordulónál kényszerítsük a vízfelszínre és levegőztessük meg. Egy idő után az oldalára dől és hagyja magát vontatni, de a szákolás még kritikus mozzanat lehet. Ne a szákot toljuk a hal felé, mert megijedhet, hanem a halat húzzuk a vízbe helyezett szákra és egy határozott mozdulattal emeljük meg a szákot, és emeljük ki.
Forrás: DeIs, Internet
Ha vannak más ötletek, módszerek, szívesen megjelentetjük, ha megírod nekünk e-mail címünkre.
